Szomorú tapasztalatunk a szakmában, hogy milyen sokan vannak mind a mai napig, akik a szemüvegviselést valamilyen fogyatékosságnak tekintik. A tapasztalatom az, hogy sokan nem hajlandóak tudomásul venni, hogy rosszul látnak, tagadásba menekülnek. Pedig a mai világban már egyáltalán nem nevezhető fogyatékosságnak. Egy olyan állapotról beszélünk, ami játszi könnyedséggel korrigálható. Ha valakit zavar a szemüveg, viselhet akár kontaktlencsét is. A szemüvegre visszatérve, az pedig mára a világ nagyon sok országában divatcikk lett. Nálunk sajnos még mindig ott tartunk, hogy egy szükséges rossz.
De nézzünk bővebben a téma mögé.
Akkor beszélhetünk erről a problémáról, ha távolra rosszul lát az illető. Sajnos nagyon gyakran ezt nem is vesszük észre magunktól, mivel lassan romlik a látásunk, és úgymond hozzászokunk a meglévő látásélességhez, és azt tartjuk normálisnak. Ezért is érdemes évente egyszer ellenőriztetnünk a látásunkat.
Miért érdemes tisztán látnunk?
Ha autót vezetünk azért, ha nem akkor pedig azért.
Vegyük az első példát. Amennyiben valakinek tökéletes, 100%- os a látása, arról elmondhatjuk, hogy tökéletesen lát. Ez a vizsgálat során azt jelenti, hogy szabad szemmel látja a táblán 5 méterről az alsó sort.
Ez még nem jelenti azt, hogy az illetőnek ne lenne szüksége szemüvegre, de ezt majd később, a fejfájásról szóló írásomban fogom kifejteni, mivel most nem ez a témánk.
Amennyiben a látásélesség ezt a szintet nem üti meg, bizony szemüvegre van szükség. Azért, hogy lássunk. Sokan mondják, hogy: „de hát én látok!”- de nem mindegy hogyan. Egy nagyon egyszerű példát tudok felhozni. Nem mindegy, hogy az úttesten átkelő gyalogost 4 méterről vagy 20 méterről látom meg! Ha 20 méterről látom, biztosan meg tudok állni. 4 méternél ez már nem biztos. És akkor még nem említettünk szót, hogy ugyanez a látásélesség mennyiben csökken éjszaka vagy akár esőben.
Amit tudomásul kell vennünk, az az, hogy emberéletekkel játszunk. És ez nem lehet annak a kérdése, hogy hajlandó vagyok- e szemüveget felvenni vagy hajlandó vagyok-e szembenézni a ténnyel, hogy rosszul látok!
Említettem, hogy aki nem vezet gépjárművet, annak is fontos. Ahogy egy kollégám fogalmazott: „Azért a közeledő autót sem árt időben észre venni!”- azt gondolom, hogy ez nem szorul különösebb magyarázatra.
A ledolgozott éveim során nagyon sok esettel találkoztam, amikor valaki nem volt hajlandó szemüveget feltenni a rossz látása ellenére sem, és bevallom, ilyenkor mindig dühöt érzek, a fent leírtak miatt. De hadd meséljem el az eddigi legdurvább történetemet.
Évekkel ezelőtt felhívott egy hölgy, hogy szemvizsgálatot szeretnének, mert az ő fiának azt mondták, hogy szemüveget kell viselnie, pedig ő tudja, hogy nem. Eljöttek vizsgálatra, a fiú 21 éves volt. A szülei bejöttek a vizsgálóba, és végig nézték a vizsgálatot. Szemüveg nélkül a fiatalember ennyit látott:
Ami ez alatt volt, abból semmit nem látott. Miután elmondtam, hogy szemüveg kell a fiatalembernek, hiszen Önök is látták, felháborodva ránk csapták az ajtót, majd az üzlet előtt beszálltak az autóba, és a fiatal srác vezetett!!!!!
Azonban ha nem a közlekedést nézzük, is érdemes tisztán látni. Nem véletlenül van a nyelvünkben erre sok kifejezés. „Most már tisztán látok” vagy „nem lát tisztán”, stb.
A társas kapcsolatainkra is kihatással van, sőt, a személyiségünkre is!
Társas kapcsolatoknál gondoljunk csak arra, hogy mennyire kellemetlen, ha valakit nem ismerünk meg az utcán. (Egyszer egy fiatal srác azért jött el vizsgálatra, mert a saját barátnőjét nem ismerte meg…:D) Vagy ha beszélgetünk valakivel, nem látjuk jól a mimikáját, nem látjuk a szemeit, pedig tudjuk, hogy az gyakran sokkal többet árul el a kimondott szónál.
Bizonyított tény, hogy akik nem látnak jól, jellemzően kevésbé nyitottak a világra, a körülöttük folyó eseményekre, mert kevesebb inger „érkezik be”. Ezek az emberek jellemzően „be vannak zárva a saját világukba”.
Egy szó, mint száz, a körülöttünk lévők egészsége és a saját mentális egészségünk megőrzésének érdekében is fontos, hogy tisztán lássunk!
