Folytatva előző írásomat, ahol a távollátásról írtam, most a közellátásról szeretnék egy pár szót ejteni.
Azt gondolom, hogy a közeli éleslátás pont ugyanolyan fontos, mint a távollátás. Különösen igaz ez a mai világban, amikor használunk számítógépet, tabletet, telefont, és mindezek használatával rengeteg időt töltünk el, még ha nem is vesszük észre. Egy 2022-es felmérés szerint átlagosan napi 4,8 órát használunk különféle applikációkat. Ez rengeteg idő, gyakorlatilag az ébren töltött idő egy harmada. Képzeljük el, milyen megterhelést jelent nemcsak a szemünknek, hanem az egész szervezetünknek ennyi időt közelre nézni. Abba, most nem mennék bele, mert nem témánk, hogy mekkora megterhelés ez például a vázizomzatnak, ugyanis sokszorosa a fej súlyának megtartása akkor, amikor enyhén előre van billentve, ahhoz képest, amikor előre egyenesen nézünk. Most nézzük csak a szemre gyakorolt hatását, a szem működését.
Először egy kis anatómia, tényleg pár szóban, leegyszerűsítve, közérthetően.
A szemen belül helyezkedik el a szemlencse. Ez egy kristálytiszta, ér és ideg nélküli, ellipszis formájú test, felnőtt korban vastagsága átlagosan 4 mm, átmérője 9-10 mm, súlya átlagosan 0,2 g.
Amikor távolra nézünk, a lencse nyugalmi állapotban van, amikor közelre, akkor „összenyomódik”, vastagsága megnő, így a törőereje is, ennek köszönhetően látunk közelre.
Ez a funkció tökéletesen működik 40-45 éves korunkig. Viszont ez a lencse a kor előrehaladtával megkeményedik, és ezt a funkcióját már nem képes tökéletesen ellátni, segítségre van szüksége, ez a segítség az olvasó szemüveg. Nem érdemes odázni, nem azért, mert akkor jobban romlik a szemünk, hanem azért, mert egyszerűen nem látunk jól. És nem mindegy, hogy egy üzenetben valakinek azt írjuk, hogy szeretlek vagy szerellek….:)
Sajnos rossz hír sokak számára, hogy az a városi legenda, hogy „ne használj szemüveget, hadd dolgozzon a szemed” sem ér sokat a fentiek olvasatában, hiszen egyrészt ez sajnos egy természetes folyamat, amit megállítani nem lehet, másrészt gondoljuk el, hogy mennyivel nehezebb, mennyivel több dolga van a szemeken belüli izmoknak egy kemény „valamit összenyomni”.
Valahogy próbáljuk meg azt elképzelni, hogy az egyik kezünkbe veszünk egy zselés szaloncukrot, a másikba egy teniszlabdát, és próbáljuk meg őket összenyomni. Melyikhez kell kisebb energia befektetés? És előbb- utóbb a zselés anyagból teniszlabda, majd golfladba keménységű lesz a szemlencse….
Miért fárasszuk a szemünket, szervezetünket, ha nem muszáj?
Persze a fent leírtaknál bizonyára sok fiatal megörült, hogy akkor nekik ezzel még nincs problémájuk. Rossz hírem van, bizony lehet nekik is. Ugyanis ha valaki sokat néz közelre, kialakulhat egy un. akkomodációs állapot. Ez azt jelenti, hogy a szemlencse távolba nézéskor is abban az állapotban marad, mint amikor közelre nézett. Ez nagyon gyakori jelenség olyan fiatal felnőtteknél, akik irodai munkát végeznek. Nem véletlen, hogy a 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet előírja, hogy az ilyen munkát végzőknek óránként 10 perc szünetet kell tartaniuk, amikor fel is kell állni, sétálni egy kicsit. Ekkor ugyanis a szemünk ebből az akkomodációs állapotból, üzemmódól „kilép”, és újra nyugalmi állapotba helyeződik. Természetesen azt is tudjuk, hogy nem igazán van olyan munkahely, ahol erre a dolgozók lehetőséget kapnak. Rengeteg olyan esettel találom szembe magam, ahol a meglévő probléma hátterében ez áll. Ez az eset okozhat gyakori fejfájást, és akár a távollátás romlását is, ugyanis egy akkomodációs állapotban lévő személy távolra rosszul fog látni. Sajnos már az egészen fiatal, gyermek korosztályt is elérte ez a probléma, a legszembetűnőbb a Covid járvány idején bevezetett online oktatás után volt látható, amikor rengeteg gyermek panaszkodott rossz távollátásra.
Egy szó, mint száz, úgy gondolom, érdemes szemünket évente szakorvossal vagy optometristával ellenőriztetni még akkor is, ha a szemünkre, látásunkra nincs kimondott panasz, mert lehetnek olyan rejtett problémáink, amelyek hatalmas terhet tesznek az egész szervezetünkre. Ha pedig nem látunk jól, akkor még inkább. Sokszor találkozom azzal a problémával, hogy a szemüvegviselést egyfajta fogyatékosságnak fogják fel. Egy olyan korban, amikor a szemüveg már divatcikk…..
Kiegészítés: Igyekeztem ezt a rövid írást úgy megfogalmazni, hogy mindenki számára érthető legyen, és emiatt sajnos találhatóak benne szakmailag pongyola kifejezések illetve olyan mondatok, melyek minden szakmaiságot nélkülöznek. Kérem az esetlegesen engem olvasó kollégáimat, hogy nézzék ezt el nekem, mert azt gondolom, a cél szentesíti az eszközt….
